„Isaac, are you there?”

A Dead Space 2 főhőse ismét, a korábban néma gépész (most már beszél is a koma), Isaac Clarke. Az első rész eseményei óta három hosszadalmas év telt el, ám erről Isaac-nek semmilyen emléke nincs, sőt, örülhet, hogy még magáénak tudhatja saját elméjét. A Dead Space eseményei, főleg barátnője, Nicole halála, valamint egy idegen lelet, a Marker hatásai súlyos elmezavart okoztak nála. Ez a játék első pár percéből ki is derül, ami olyan mesterien teremti meg a félelmet és adja tudtunkra Isaac mentális állapotát, hogy arra egy szavunk se lehet.

Főhősünk egy Sprawl nevű űrvárosban tér magához, ami a Szaturnusz egyik holdjának, a Titánnak egy darabjára épült. Persze az ébredés nem kellemes, hisz miután feleszmélünk a kórházban, kényszerzubbonyban, máris elszabadul a pokol. Isaac újra átéli azt a rémálmot, ami anno az Ishimurán történt. Vér, holttestek és Necromorphok lepik el az egész metropoliszt. Így újra felöltjük páncélunkat és megmarkoljuk a plazmavágót, és miközben végignézzük a Sprawl pusztulását és a rajta élők halálát/átalakulását, elindulunk egy félelemmel és „aztaq*va” pillanatokkal teli történetben.

A sztoriról többet nem nagyon mondanék, de szerintem nem fogtok csalódni, a mostani karakterek pedig sokkal érdekesebbek, mint az első részben. Egyébként aki nem játszott az első résszel, az a single menüben nézze meg az előzményt bemutató videót, hogy jobban képben legyen mi a nagy helyzet.

„Szép vagy, de berosálok a hangodtól!”

Grafikailag a játék nagyon szép, Isaac kifejezetten jól fest a páncéljában, de a Necromorphok és maga a Sprawl is látványos. Van pár textúra, amin meglepődtem (pl. 1-2 véreffekt), de ez semmit nem von le. A legjobb az egészben, hogy egy régebbi gépen is gyönyörűen tud futni, és egy jónak mondható laptopon is szinte maximum beállításokkal játszható.

Ami viszont igazán elképesztő, az a zene és a hang. Hangosra vett hangrendszerrel, de akár fejhallgatóval is érezzük, hogy mennyire odatették magukat a fejlesztők hangok terén, hisz csak a zajoktól, ordításoktól a hideg végigfut a hátunkon. A zene is remekül illik a játékhoz, a durván síró hegedű és a hirtelen hangszínváltás csak fokozza az alapból remek játék hangulatát.

„Megint itt lábatlankodtok?...”

A játék menetét tekintve túl sok újdonság bár nincs, mégis kiforrottabbnak és folyamatosabbnak érezzük. Továbbra is a Necromorphok végtagjait kell lenyesnünk a legjobb hatás érdekében, és valljuk be, ez még mindig baromi élvezetes. Újfent gazdagítja arzenálunkat a telekinézis és a stázis. Utóbbi már magától fel is töltődik, persze meglehetősen lassan, azonban továbbra is nélkülözhetetlen. A telekinézis segítségével már az elhullott ellenfelekből ki is téphetjük karmaikat, majd azokkal tűzhetjük fel a falra azon botor egyedeket, akik megpróbálnak kicsinálni minket.

A korábbi fegyverek mind visszaköszönnek, de persze kapunk újakat is. Személyes kedvencem a Seeker Rifle, ami egy mesterlövészpuska. Elég lassú, de ha jók a reflexeink, akkor keményebb ellenfelek ellen 3-4 lövés is elég. A régebbi fegyverek is átestek változtatásokon, pl. az Pulse Rifle másodlagos tüzelésben már gránátot lő ki, ami nagyszámú „csoportfoglalkozásnál” elég hatásos lehet.

Új ellenfeleket is kapunk, akik közül a kisgyerekek a legmorbidabbak (ehhez társul a játék egyik legjobban sikerült helyszíne is, az általános iskola). A legjobb azonban a dobozok, akadályok mögül ránk rohanó, struccszerű Necromoprh, ami gyorsan és fülsüketítő hanggal ront ránk. Watch out!

„Anya, szerinted melyik páncélt vegyem fel az esti bálba?”

Isaac amellett hogy már céltudatos hőssé vált, ad a kinézetére is. Ismét több új (alapjáraton 4) páncél áll rendelkezésünkre, melyeknek már különleges tulajdonsága is a páncél, ill. leltárhely növekedése mellett. Pl. a Security Suit + 5% sebzést nyújt a Pulse Rifle-höz, míg az Advanced Suit 10%-kal csökkenti a stázis újratöltési idejét. Fontos hozzátenni, hogy végigjátszás után Elit páncélokat is találhatunk a játék során, melyek tovább növelik a tulajdonságokat. Kinézetre az Advanced a legkirályabb, ebben látható Isaac a kiadott képeken is.

A holografikus menü, leltár stb. megmaradt, ahogy a szöveg- és hangbejegyzések gyűjtögetése is. A taposás is megmaradt, amit már folyamatosan is csinálhatunk, így már kicsit nyugisabban használtam élő ellenfelek ellen.

A páncél és felszerelésünk fejlesztése is a megszokott módon történik a power node-ok segítségével. Hozzáteszem, hogy jóval több található belőlük, mint az első részben, valamint egy idő után 5000 ropogós kreditért eltávolíthatunk használatban lévő „csomópontot”, hogy azt máshol alkalmazhassuk.

Fontos újdonság még a nulla-gravitációs játékmenet. Az előző részben ugye ki kellett jelölni egy pontot, ahova vagy rögtön, vagy pár egyéb ugrálás után megérkeztünk. Szerencsére ennek búcsút inthetünk, Isaac-et mostantól 360°-ban irányíthatjuk. Nálam ez egy külön plusz pont, ügyesen megcsinálták a fejlesztők.

Megemlítendő még, hogy bizonyos helyszíneken kitörhető az ablak. Ekkor ugye elkezdődik a szó szerinti szívás az űrbe, ami nagyon praktikus több ellenfélnél, de ugyanakkor gyorsnak kell lennünk hogy letudjuk zárni a nyílást. Ha ez nem sikerül, akkor Isaac bizony csúnya körülmények között távozik az élők sorából.

„Nem félek, nem félek, subidú!”

Sok eddigi tesztben már olvashattuk, hogy a játék már sokkal inkább akciójáték, mint túlélő-horror. Ebben egyet kell értenem. Természetesen oda kell figyelnünk, hogy megfelelő legyen az arány egészségügyi csomagok és a lőszerek között, mégsem volt a játék során olyan érzésem, hogy „Basszus, most mégis mi a francot csináljak?”. Persze minél nehezebb szinten játszunk, annál kevesebb a lőszer, pénz, stb., mégsem estem kétségbe egyszer sem, de azért volt, amikor futottam én is, mert jobb ötletnek találtam. :)

Azonban a játék atmoszférájára és hangulatára egy szavunk sem lehet. Első, de még sokadik végigjátszásra is elég sok olyan jelenet volt, amikor káromkodva felkiáltottam (persze ezt a játékot lámpa nélkül, éjszaka igazán jó játszani). Ebben nagy szerepe van Isaac mentális instabilitásának is. A játék végéig gyötri őt, hallucinál, és Nicole is megjelenik időről-időre. Mindezek olyan képi- és hanghatások mellett történnek, hogy megfeszül az ember, amíg tart, de ugyanakkor figyel és várja, hogy mi történhet.

Az akciójelenetek pazarok, jó néhány esetben az állam is leesett, ahogy megkoreografálták őket. Ahogy már korábban írtam, a játékmenet is kiegyensúlyozottabb, számomra az egésszel élvezetesebb volt játszani, mint az első résszel. A brutalitás megmaradt, második végigjátszásnál volt olyan hogy hagytam magam kicsinálni, mert kiváncsi voltam hogy múlok ki. Nos..őő..durván.

„A csapattréninget ma kihagyom.”

Nos, térjünk át a multiplayer részre. Ez talán a legnagyobb újdonság ugye, mégis, kicsit fölöslegesnek érzem. Ne értsetek félre, nem rossz, adott esetben paráztató is lehet azon gondolkodni, hogy a barátod honnan támad rád hogy letépje a fejed, de mégsem kiemelkedő. Itt is van fejlődési szint, és a Necromorphokkal poén mászkálni a falon, de maga a single player annyira jól sikerült, hogy a többjátékos mód kicsit helypótlónak érződik. Próbáljátok ki, de én maradok a különböző nehézségi szinteknél és módoknál.

Itt rá is térhetünk a +newgame-re. Ez ugye ismerős az első részből. A lényege hogy egy teljesített játékot betölthetünk egy új játékban, így az új menet első boltjában Isaac megkapja a végigvitt kampány felszerelését, fejlesztéseit, páncélját, stb. Ezt mindenki imádni fogja, a második legkeményebb nehézségi fokozatra kifejezetten ajánlatos ezt választani.

Azonban ne felejtsük el a legnagyobb kihívást biztosító hardcore módot. Itt kérem minimális a fellelhető felszerelés, brutálisak az ellenfelek, nincs checkpoint, éééés az egész játék alatt 3, azaz három mentési lehetőségünk van.  Jómagam már a 4 végigjátszásnál tartok, de a hardcore módra még nem szántam rá magam. Hajrá mindenkinek, aki belekezd!

„Test(le)építésre fel!”

Összességében a Dead Space 2 egy remek játék, egyáltalán nem okozott csalódást. A játékmenet kiforrottabb, a hangulat paráztató és a hangok is mesteri szintűek. Bár a multiplayer kicsit fölösleges, ez nem von le abból, hogy megérkezett a horror-akció játékok új etalonja. Plazmagavágót a kézbe, induljon a hent!

Pozitív:

-          Szép grafika és mesteri hangok

-          Paráztató hangulat, melyet fokoz Isaac elmebaja

-          Pörgősebb játékmenet

-          Remek sztori érdekes karakterekkel

Negatív:

-          A multi rész semmi kiemelkedőt nem nyújt

-          A „túlélő-horror” státusz már nem igazán mondható rá

93%